Rendszertan

Általános leírás

Nyitvatermő, egylaki fa. A duglászfenyő nevét D. Douglas skót botanikusról kapta, aki Kanadában fedezte fel a fajt.

Élőhely, származás

Őshazája Észak-Amerika. Atlanti származású fenyőfaj. A Sziklás hegység belsőbb, szárazabb éghajlatú területein honos.

Szár / Törzs

Fásszárú növény. Törzse egyenes, hengeres. A törzs átmérője eredeti termőhelyén akár 4 méter is lehet.

Korona

Koronája széles kúp alakú. Ágai vízszintesen állnak. Hazájában akár 100 m magasra is megnőhet, nálunk maximum a 40 méteres magasságot érheti el. Gyors növekedésû fa. Ágrendszere meglehetõsen nyúlánk, laza.

Levél, lombozat

Szélük ép, színük világoszöld vagy sötét zöld, csillogó. A levélnyél rövid. Örökzöld. A túlevél 15-35 mm hosszú, egyenletesen, 1-1,5 mm széles.Lapos tűik puha tapintásúak. A levél ívesen hajtott.A levél fonákán két fehér csík található. A levél nyele az ágtól eláll. A tűket letépve sebhelyek maradnak az ágakon. A levelek dörzsölve narancsillatúak.

Virág

Virágzata toboz.

Termés

Termése hosszúkás toboztermés. A toboz lecsüngő, maximum 10 cm hosszú. A toboz jellegzetessége, hogy a termőleveleknél hosszabb, meddő pikkelyeinek csúcsi rédze hegyes, három fogú.

Gondozás

A mészszegény talajt kedveli. Közepesen öntözzük. Nem bírja a szárazságot. Fényigénye nagy, a direkt napfényt kedveli. Fagytűrő. A növény magról szaporítható. Közepesen igényes faj.

Felhasználás

Parkokban, telepített állományokban gyakori. Karácsonyfának nagyon alkalmas, mert leveleit nem hallajtja le. Ez az egyik leglombtartóbb fenyõ. Viszonylag ritkábban kapható.

Forrás: http://novenykatalogus.hu/noveny/pseudotsuga_menziesii/?nid=75632&sid=3832998713